Bár Pécset és Baranyát elkerülték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc jelentősebb hadi eseményei, a város máig őrzi a szabadságharc hőseinek emlékét. Ennek egyik különleges példája az Aradi tizenhármak sétánya, amely méltó emléket állít a szabadságharc vértanúinak.

Az Aradon 1890-ben felavatott Szabadság-szobor után Pécs volt az első város, ahol az aradi vértanúk számára teljes emlékhely készült. A ma látható mellszoborsorozat 1991 és 1997 között, közadakozásból, Dévényi Sándor építész vezetésével, az Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány közreműködésével valósult meg. Romváry Ferenc művészettörténész a pécsi emlékhelyet 2002-es, a Pécsi Szemlében megjelent tanulmányában találóan az „aradi vértanúk pécsi panteonjaként” nevezte meg.

Az első szobrot Damjanich Jánosnak állították, a munkákra kizárólag pécsi művészeket kértek fel. A közadakozásnak és a támogatásoknak köszönhetően 1991 és 1997 között mind a tizenhárom vértanú szobra elkészült, így létrejött a ma is látható emlékhely.

Október 6-a arra emlékeztet bennünket, hogy Haynau kivégeztethette a magyar honvédtábornokokat, de azt az eszmét, amelyért életüket adták – Magyarország függetlenségének és szabadságának ügyét –, nem tudta kiölni a magyarság szívéből és lelkéből.

Az aradi vértanúk életükkel és halálukkal máig érvényes üzenetet hagytak ránk:

„A haza minden előtt.”